Te mit gondolsz az asztrológiáról? Használható jóslásra, vagy szimplán önismereti eszköz, semmi több? Vagy egy módszer, mely megmutatja a jövőt? Ha igen, akkor lehetőségeket vagy konkrétumokat jelez?
Amióta komolyabban foglalkozom asztrológiával, több nézettel, megközelítéssel is találkoztam. Úgy látom, hogy az asztrológia univerzális szimbólumrendszerét sok mindenre használják, s van, hogy a különböző képviselők egyes témákat máshogy közelítenek meg.
Van, aki szerint az asztrológia csak karakter elemzésre jó, és hárítja az előrejelzéseket, van, aki szerint tuti megmondható általa a jövő, s van, aki iránymutatásra, a lehetőségek és jelen feltárására használja. Ráadásul az sem egységes, hogy „jóslás” alatt ki mit is ért valójában.
Mielőtt kifejteném a saját álláspontomat, az asztrológia történetéből pár érdekességet kiemelnék, (a teljesség igénye nélkül), mely segítségével egyértelművé válik, hogy egyáltalán miért is merülhetnek fel a fentebbi kérdések:
Asztrológia története az emberi gondolkodás fejlődésének tükrében
Kezdem azzal, hogy az emberiség történetének és gondolkodásának fejlődésében nagyon fontos állomás volt a körülötte lévő természet, illetve a természet törvényszerűségeinek megfigyelése, s ezek rendszerbe foglalása. Ez az, ami segítette abban, hogy a zord körülményekből kiemelkedve a természeti erőket saját hasznára tudja fordítani, s melynek szerves része volt a csillagos ég vizsgálata is. Ehhez társult később az idő strukturálása, mely először az idő múlását ciklusokban észlelte. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mint hogy a Nap felkel, lenyugszik, majd ismét felkel, a tél után jön a tavasz, nyár, ősz, majd ismét a tél. Az égen a Jupiter együtt áll a Szaturnusszal, eltávolodik tőle, majd ismét létrejön közöttük az együttállás. Megszülettek a különböző naptárak, naptárrendszerek, s lehetővé vált az addig szeszélyes természeti jelenségek előrejelzése, s így a kiszámíthatósága is. Ekkor még minden tudomány egyben volt, nem volt külön matematika, csillagászat, meteorológia, asztrológia, hanem a tudást a papi kaszt birtokolta, rendszerezte, és használta fel, melynek forrását istenektől valónak tartotta. Valahová ide tesszük az asztrológia születését is (ókori Babilon, Egyiptom), ámbár lehet, hogy még korábbi gyökerei is vannak.
Ebből következik, hogy a csillagos ég vizsgálata elsődlegesen a természet törvényszerűségének megismerésére fókuszált, mely a mezőgazdaság kialakulását segítette elő.
Után az előrejelzések fókusza más és más területre tevődött át, az aktuális kor igényei, gondolkodásmódja szerint, ugyanakkor valamelyest az adott réteg félelmeit is tükrözve ezzel.
A természeti jelenségek „kiszámításának” igényét követte a városállamok, uralkodók sorsának vizsgálata (ezt a kettőt egybe nézték, a nép sorsa egybefűződött az uralkodója sorsával). Majd az asztrológia történetét nézve nem is olyan rég kialakult a konkrét személyek sorsának és karakterének elemzése (görögök).
A felvilágosult kor beköszönte viszont elhozta a tudományok szétválását, s mindemellett a középkori babonatikus világképet hárítva száműzött mindent a gondolkodásából, mely megfoghatatlan, hitalapú és isteni. A kialakult materiális világkép az asztrológiát leválasztotta a csillagászatról, ugyanakkor megvetette és száműzte azt gondolkodásából.
A XX. században az emberek fókusza egyre inkább saját lelki működésük felé fordult, emellett a ’60-as ’70-es évek kulturális forradalma (new age, hippi kultúra, humanisztikusok) következtében megint előkerültek a spirituális hagyományok, habzsolva az addig elnyomott, elfeledett emberi részt. Fókuszba került a lélek, a psziché, annak elfogadás alapú megközelítése és a spiritualitás. XX. század korszellemiségének megfelelően felfogásában ugyanakkor megmaradt középpontban az indivídum, az egyén, melynek sorsa már nem a természet erőinek van kiszolgálva (mint az archaikus korban), de nem is az istenek kényekedvének (mint az ókorban), vagy mások által szabályozva. A determinisztikus jövő képpel szemben erőteljesebb nézet a saját magáért már felelős és tenni is képes személy szabad választása. Ezt tükrözi azt is, hogy a hierarchikus kapcsolati rendszerénél preferáltabbá váltak az egyenrangú kapcsolatok, melyben a felek már saját magukért és nem a másikért vállalják a felelősséget („nem veszem el tőle a fejlődésének lehetőségét”). Ez az új áramlat az ezidáig titokban művelt asztrológiát is ismét a porondra hozta, ugyanakkor inkább a karakter elemzős részét vette elsődlegesen előtérbe. Oly annyira, hogy sokan az asztrológiát csak önismereti eszközként használják, hárítva eredeti célját, az előrejelzést.
Jelenleg a XXI. század színpadán lehetővé válik akár több hagyomány együttes jelenléte és vizsgálata. A globalizáció hatására egyre inkább megszűnnek a tér és időbeli korlátok, mely elősegíti minden régi hagyomány feltérképezését, felfrissítését, és különböző irányzatok egy időben történő jelenlétét.
Ebből is látszik, hogy az asztrológia ősi hagyománya (mely minimum 5000 éves), több koron, korszellemiségen is átívelt. A különböző asztrológia irányzatok a különböző korok lenyomatát képezik, ezért felfogásukban, megközelítésükben eltérhetnek egymástól. Ebbe beletartozik az is, hogy az asztrológia miként és milyen módon használható előrevetítésekre.
Milyen is a jövő kép?
Egzaktul megmondható? Vagy lehetőségeket mutat? Egyáltalán érdemes vele foglalkozni?
Ami kiszámítható, az egyben biztonságossá is válik. Ha tudom, hogy a jövőben mi lesz, a döntéseimet, hozzáállásomat is jobban meg tudom szabni. Így a jövő megismerésének vágya a legtöbb emberben megvan, melynek előrejelzése történhet akár racionális alapokon (pl. statisztikai felmérések, fizikai paraméterek/törvényszerűségek ismerete stb.), vagy irracionális alapokon (megérzések, ráérzések). Történhet ciklusok ismerete alapján a visszatérő momentum előrejelzése, vagy lineárisan, azaz a múlt és jelen ismerete alapján ok-okozati hatások figyelembevételével.
De vajon determinisztikus vagy nem determinisztikus a jövő?
Ez az a kérdés, melyről már rengeteg értekezés, mű készült, s nem is új keletű, de még mindig nincs egységes kép e tekintetben. Abban viszont igen, hogy a régi korok emberének sorsa sokkal kiszámíthatóbb és egyértelműbb volt, mint jelen korunkban. Ebben a kérdésben a saját álláspontom az, hogy vannak determinisztikus és nem determinisztikus elemei az életünknek. Van, amiben kötött a sorsunk, van, amiben választhatunk. Akiket ismertem látókat, mind azt mondták, hogy a jövő elágazó szálakból áll, és ők a legvalószínűbb jövőt érzékelik. Ezért (is) gondolom azt, hogy ámbár a tanácsadók is tévedhetnek, ugyanakkor a jövő sem egy egzakt, minden pontjában megfogható valóság, inkább lehetőségeket rejt magában.
Az asztrológiai horoszkóp ábra személyes véleményem szerint sűrítmény, melynek minden egyes eleme előző életek lenyomatát tartalmazza. Karmánk, mellyel jelenlegi sorsunkat megalapozza. Az asztrológia az általunk megismert fogalmakat úgynevezett analógia láncra fűzi fel, melynek elemei belső esszencia alapján kötődnek össze (pl. – Mars – piros – fiatal férfi – tett vágy – küzdőképesség – viszály – agresszió). Mivel viszont egy planétához akár több megnyilvánulás is tartozhat, ez adhat mozgásteret. Az analógiát meg kell élni, de hogy miképpen, már a személyen magán is múlik. Ami szintén ad egy fajta kiszámíthatatlanságot a jövő érzékelésénél, ugyanakkor az érdeklődő számára mozgásteret is biztosít.
Jósol-e egy asztrológus?
Mint ahogy fentebb írtam, ez attól is függ, hogy mit értünk „jóslás” alatt, és az adott asztrológus mit képvisel. Több asztrológus és laikus számára a jóslás kifejezés pejoratív, és magát a determinizmust jelenti. Tehát az egyértelmű és tuti megmondását, amitől elhatárolódnak. Mások számára maga az eszköz nélküli „látást”, transzállapot segítségével. Ezek miatt részemről inkább használom az előrejelzés, előrevetítés, prognosztika kifejezést. Nálam ez azt jelenti, több asztrológiai képletet nézek össze, kombinálok, keresem a közös pontokat, ami több óra, esetleg nap elemzésének munkája. Vagyis van eszközöm, ami maga az asztrológia, mely a csillagos égből von le következtetéseket.
Emellett én a nem determinisztikus irányvonalat képviselem, ami azt jelenti, hogy a jövő képlékeny, lehetőségeket takar, és sok esetben nem determinisztikus. Hisz van az embernek szabad akarat és választása, a kérdező az analógiák mentén elmozdulhat. A mögöttes tartalomra tudok rávilágítok, s utána a kérdezővel ki tudjuk bontani közösen, hogy aktuálisan milyen megnyilvánulási formában tudja ezt megélni, mire figyeljen oda, mi az, amit tudatosítson saját magában. Mi zajlik körülötte és benne.
Érdemes-e előrejelzést kérni?
A jövő kutatása az emberi természet szerves része, megtagadni felesleges. Amennyiben valaki nem ragaszkodik ahhoz, hogy egzaktul ismerje, hanem elfogadja, hogy van kiszámíthatatlan része is, csalódni nehezen fog. Ugyanakkor képes lesz előnyeit is kiaknázni, akár saját önismeretét is elmélyítheti, de mindenképp kap egy más nézőpontot, melynek segítségével döntés helyzetben elősegíti a választásában.
Neked mik a személyes tapasztalataid ebben a témában? Oszd meg velünk itt, vagy akár a Facebookon!