Először is érdemes tisztázni, hogy mit értünk „tudomány” alatt. Tágabb értelemben, melyet inkább régen használtak, a tudomány a megismerő tevékenység minden formája, beleértve a művészeteket, technikai ismereteket, vallási tanokat, filozófiai elgondolásokat stb.
Minden olyan tevékenység, mely az embereket arra hajtja, hogy megismerjék a körülöttük lévő világot, s azt rendszerbe foglalják. Ennek eszköze lehet a ráció, emóció, intuíció, meditáció, ima. Ilyen értelemben az asztrológia az a tudomány, mely az égi objektumok helyzete és a földi jelenségek közötti analógiás összefüggéseket vizsgálja meg, és foglalja rendszerbe. Mind ezt teszi rációból és intuitíven.
Az első, számunkra ismert alkotás a mezopotámiai II. Szargon (Kr. e. 722–705) 72 részből álló műve. Emellett méltán híres Ptolemaiosz a 2. században írt Tetrabiblos könyve, mely évszázadokig alapmű maradt. Mezopotámián, Babilonon, Európán kívül Indiában, Kínában, valamint az aztékoknál és a majáknál fontos volt az égitestek tanulmányozása és emberekre gyakorolt hatásának rendszerezése.
Azóta is számtalan mű, ismeretanyag jelent és még most is jelenik meg széles e világban, mely a planéták, állócsillagok, stb földi dolgokkal való kapcsolatát elemzi és rendszerezi.
Viszont a mostani, tudomány szűkebb értelmezésének két fontos kitétele van
– Reprodukálható legyen
– Melynek végeredménye mindig ugyanaz
Ezek mellett még fontosnak tartják a vizsgáló személy szubjektivitásának teljes kizárását, ami kimutatottan módosítja az eredményt.
Ezeknek a kitételnek főleg a természettudományok tudnak megfelelni, az sem mindegyik, a társadalomtudományok még kevésbé.
Az asztrológiának csak egy része reprodukálhat és ad azonos eredményt: az asztrológusok csillagászok által meghatározott, előre kiszámolt bolygó pozíciókat néznek, illetve meg van a maguk axióma rendszere – házrendszerek, hatókörök. Amennyiben ezeket lefektetjük, a végeredmény ugyan az lesz, ugyanaz az ábra, melyet az asztrológusok horoszkópnak neveznek, s komoly csillagászati, matematikai háttérrel bírnak.
Viszont itt jön be az asztrológus kombinációs készsége, az analógiák mélyebb szintű ismerete és nem utolsó sorban az intuíciója. Ez utóbbi hatására, mint ahogy különböző művészek is különbözőképpen adnak elő egy művet, sőt, egy művész még saját művét sem adja elő ugyanúgy, így különböző asztrológusok is mást fognak elmondani. Attól függően, hogy mire helyezik rá a hangsúlyt, az analógiák sokszínűségéből mit ragadnak ki. Ettől, mint ahogy egy előadás is lehet pocsék, vagy zseniális, még ha ugyanazokból a lépésekből is áll, egy elemzés is lehet jó, illetve rossz, vagy egyszerűen más különböző asztrológusi elemzések esetén. Ugyanakkor a tudományos módszereknél elvárt teljes objektivitás nem lehetséges, mivel az analógiák értelmezésénél benne van az asztrológus saját élettapasztalata, intuitív megközelítése. Emellett a „közönség” is lehet befogadó, vagy teljesen elutasító, mely önmagában egyik irányban sem megfogható eredményesség tekintetében.
A másik nagyon fontos és lényeges különbség, hogy a tudományos módszerek alapja a logika, vagy az empirikus megközelítések esetén az empirikus kontroll. Az asztrológia alapja kognitív szinten viszont az analógiás gondolkodásmód. Ez esetben a különböző dolgok valamilyen belső esszencia alapján kötődnek össze és alkotnak egy analógia láncot. Itt a lényeg a hasonlóságon van, és nem a dolgok ok és okozati kapcsolódásán. Ezért van, hogy egy dolognak számtalan kimenetele lehet, melyet már logika alapján nem lehet megfogni. S itt jön be az asztrológus intuitív gondolkodása, illetve saját tapasztalati tudása.
A jó asztrológus mindezek mellett a szimbolikus és logikus gondolkodást egyszerre képes működtetni.
Mivel az asztrológia megközelítéséhez más gondolkodásmódra van szükség, mint amit jelenleg ismert és elismert tudományos módszerek képviselnek, így ezekkel a módszerekkel szerény véleményem szerint nem vizsgálható, illetve fals eredményt ad.