Pénz szerepe a spirituális ember életében

Pénz szerepe

Saját spirituális útkeresésem során számtalanszor botlottam bele különböző, pénzzel kapcsolatos hiedelmekbe. Párral talán egyet is értettem, de ellenpéldák mindig is eszembe jutottak.

Lássunk ezekből párat „Aki sok pénzt keres és jól él, az biztos lop, csal, hazudik.” „Matéria szemben áll a spiritualitással, mert az egós.”  Ezek a mondatok azt sugallják nekem, hogy a pénz valami piszkos, koszos dolog . No persze fizikálisan is sokan így tekintenek rá , de jó pár ember fejében , talán tudattalanul, valami negatív, istentől távol álló, tisztátalan dolog. Akkor ebből az következik, hogy aki jól él, esetleg gazdag, az biztos rossz ember, aki tisztességtelen úton jutott hozzá vagyonához? Természetesen sok ember lop, csal, hazudik, és ügyeskedéssel szerez vagyont, de részemről viszont tudok beszámolni más esetekről is.  A pénz, mint sok energia lehet ugyanúgy sok vagy kiemelkedő áldásos tevékenység eredménye, vagy az utódokra hagyott örökség is, mint ahogyan etikátlan tevékenységek velejárója.

A következő két mondat még ellentmondásban is van egymással: „Segítségadásért nem szabad pénzt elfogadni, mert a képességeink nem a miénk, hanem isteni  eredetűek.””Minden szolgáltatásért kötelességed pénzt kérni, vagy valamilyen ellenszolgáltatást, mert így marad meg az univerzumban az adok-kapok egyensúlya.”  Most ha vannak képességeim, pl. gyógyítás terén akkor szabad érte pénzt kérni, vagy nem, mert nekem ezt önként adnom kell?  Az én hitem szerint is az univerzumban van egy adok-kapok egyensúly, ugyanakkor olyan is létezik, hogy valaki pénzét, vagyonát, idejét, figyelmét, tudását másoknak adja. Mindezt úgy, hogy közben van párja, gyereke, szerettei, akiknek szintén adhatná. Erről nekem az a szó jut eszembe,  hogy „adomány”. Spirituális értelemben ez nagy érték, mely minden nagy spirituális hagyományban benne van és preferált. Ugyanakkor kötelezővé tenni, és elvárni másoktól számomra fura dolog, mert pont attól válik értékessé, hogy önként mond le valamiről az illető.  Amennyiben még sem teszi ezt, és egy adok-kapuk egyensúlyt állít be, az is teljesen elfogadható számomra. Ugyanis a különbség a kettő között annyi, hogy ekkor azonnal kiegyenlítődik az egyensúly, míg adomány esetén az adakozó máshonnan, esetleg más formában, időben eltolva kapja vissza jótéteményét.

„Aki nem fizet (ad valamit), nem értékeli azt, amit kap”. Ezzel a mondattal is mindig gondjaim voltak – egyrészt persze tudom, hogy sok esetben igaz, de jó pár ellen példát is tudok mondani. Amennyiben valóban  nagy szüksége  van rá, és pontosan arra (nem csak mi hisszük ezt), nagy valószínűséggel értékelni fogja.  Emellett azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a „kegyelem kenyér” –től  a kapó kifejezetten rosszul érezheti magát, mivel ő saját részéről semmit sem tett le érte az asztalra.

Saját tanulmányaimon és életem során tapasztaltakon elgondolkodtam, és az alábbi pontokban összeszedtem a saját irányelveimet ezzel a témával kapcsolatban. Kedves olvasó rád bízom, hogy mivel értesz velem egyet, mivel nem, mindenesetre reményeim szerint pár dolgon sikerül Téged is gondolkodásra bírnom:

A PÉNZ ENERGIA

Pénz a Fény egyik megnyilvánulása. Ez azt jelentik, hogy önmagában semleges, a mi tudatunk határozza meg, hogy hogyan kezeljük, mit teszünk vele. Pont ezért hagyd abba, a pénzzel kapcsolatos negatív gondolkodást! Ugyanakkor tegyél hozzá pozitívumot, melyet úgy tudsz megtenni, hogy

TEREMTS ÉRTÉKET

Amiből a bevételed van, az legyen számodra pozitív érték, értéknövelő. Ha a pénzedhez más emberek szenvedése tapad, az a te lelkednek is fáj. Ugyanakkor

KERESD AZOKAT, AKIK ÉRTÉKELNEK

Akik esetleg látják, felfogják, hogy a munkádba mennyi időt, energiát, figyelmet fektettél bele, és méltányolják azt. Ugyanakkor kapnak tőled valamit, ami számukra fontos és értékes, így ők is szívesen adnak. Ez esetben mind a kettőtöket jó érzés tölt el.

HAGYD, HOGY A PÉNZ ÁRAMOLJON!

Mivel energia, ez a dolga. Ha az egyik helyen felhalmozódik, akkor a másik helyen hiány keletkezik. Ugyanakkor

TARTS MÉRTÉKET!

Előtte definiálom, hogy mit értek mértékletesség alatt (most felejtsük el a kényszerből adódó mértéktartást). A „legideálisabb” esetben tisztában vagyok saját és szeretteim szükségleteivel, azt ki is elégítem, viszont a felesleges dologra való költekezést, azaz a haszontalan pazarlást kerülöm. Haszontalan, mert egyáltalán nincs sem nekem, sem másoknak szüksége rá. Természetesen más eset, ha valaki úgy költekezik, pazarol, más szóval élve „kirúg a hámból”, amely által ő vagy mások feltöltődnek.  Viszont vigyázz, hogy

NE VÁLJ FUKARRÁ!

A fukarság a zár szív állapota, amikor az illető másoktól, de sok esetben saját magától is meg von olyan dolgokat, melyeket módjában lenne megadni magának, másoknak. Sokszor alapja a szorongás, a bizonytalanságtól való félelem. A fukar ember ráadásul biztonságát a materiális javakban keresi.

ADOMÁNYOZZ MÁSOKNAK!

Adományozás spirituális érték. Adomány nem csak pénz, materiális dolog lehet, hanem figyelem, odafordulás mások felé, amikor is az idődet adod nekik. Minél önzetlenebb, annál nagyobb a spirituális értéke. Ugyanakkor a teljesen önzetlen segítség sokkal ritkább, mint ahogy gondoljuk, mivel sokszor -nem tudatos -elvárásaink is jelen vannak benne. Pl. hála, egy köszönöm, akinek adjuk értékelje azt , mi is fejlődünk tőle, mindenki lássa milyen nagyvonalúak tudunk lenni, stb. stb. Ezek apró kis emberi dolgok, melyektől még az adomány spirituálisan nézve értékes lesz.

Nem utolsó sorban a lényeg:

NE FÜGGJ A PÉNZTŐL!

A pénz legyen eszköz, de ne a cél! A függőség, a matériában való biztonságkeresés az, amit a spirituális hagyományok nem preferálnak. Vallásalapítók, mesterek, guruk követőiktől a teljes elköteleződést várták el a spirituális értéke irányában. Világi életet élőknél  a pénz, anyagi javak birtoklása evidens, de az ezektől való függőség  kerülendő.

Mindezek mellett azt vallom, hogy valódi gazdagság a boldog, kiteljesedett élet, amelyben mindennek meg van a maga helye és szerepe.
 

A témához kapcsolódó ajánlott irodalom:

 Yehuda Berg: A valódi gazdagság – A jóléthez vezető út