„Vajon a pici baba ott az anyaméh védő burkában hogy látja a világot? Kezdetleges kis szerveivel mit érzékel? Tudja-e hogy ki az anyukája, apukája?” – Feltételezem , már sokunkban felmerültek ezek a kérdések egy kisbaba érkezésére várva.
Szerencsére mai korunkban már egyre inkább terjed az a nézet, hogy a baba már a méhben kapcsolódik anyukájához, már akkor kialakul az úgynevezett „lelki köldökzsinór”. Ez nem újkeletű meglátás. Az indiaiak több mint ezer éve állítják, hogy az anya és a magzata között lelki kapcsolat alakul ki. A mamák akár ösztönösen „beszélgetnek” a babával, érzik őt, álmokon keresztül kapcsolódnak egymással, énekükkel, hangjukkal megnyugtatják érkező csemetéjüket.
A pszichológián belül a prenatális pszichológia foglalkozik magzati lét tudományos megfigyelésével, kutatva, hogy a kis emberpalánták hogyan élik életüket a mamájuk pocakjában.
Kutatások eredményeként pár érdekes adat:
– 15. hétre az ízlelőbimbói – kimutatták, hogy a méhben és közvetlenül a születés után babák jobban érzékelik az ízeket, mint a felnőttek, mivel a szájukban több ízlelő bimbó található.
-Régen úgy gondolták, hogy a magzat nem tud szagolni, mivel ehhez levegőre van szükség. Ma már bizonyított, hogy kiváló a szaglása. Újszülöttek odafordulnak az édes szagra, viszont az ártalmas – pl. ammónia – szagára elfordítják a fejüket. Ez nagyon fontos funkció náluk, hisz a születés után szaglásukkal fedezik fel a világot.
-5 hónapban fejlődik ki teljesen a baba belső füle, s ámbár kezdetlegesen már előtte is hall, ekkor reagál a hanghatásokra. A méh hangvilágát hangszalagról visszajátszották a nyugtalan kisbabáknak, mely hatására gyorsan megnyugodtak. Ugyanígy a méhben hallott mesék, dalok, versek a szülés után is megvigasztalták őket.
Különböző zeneszámokkal is történt kísérletezés, mely eredményeként kiderült, hogy Mozart, Vivaldi zenéje nyugtatja meg legjobban a kisbabákat, míg Brahmsra, Beethovenre, rock zenére hevesen rugdalózni kezdenek.
További kísérletek bizonyították, hogy a picik már a méhben képesek differenciálni a hangokat – anyukájukat megkülönböztetik a többi nőjétől, apukájukat a többi férfiétól, nőket a férfiakétól, értelmes emberi hangot az értelmetlen zajtól.
Felnőttek transzállapotaiból a méhen belüli élmények feltérképezése
Stanislav Grof nevéhez fűződik a szülés előtti élmények vizsgálata, elemzése transzállapotban vitt felnőttek segítségével. A cseh származású, amerikai pszichológus és pszichiáter dolgozta ki az úgynevezett holotróp légzést, mely segítségével erős transzállapotba vitte pácienseit. Ebben a módosult tudatállapotban az átélt lelki, archetipikus élményeket megfeleltette a születés biológiai folyamatának egymásra következő 4 stádiumaival.
1. Amniotikus univerzum /Extázis bent – amikor a gyermek még benne van anyukája pocakjában és nem indult el a szülés. Ezekhez olyan megélt képek társultak az erős transzállapotban, mint az egész világegyetemmel való eggyé válást, vagy mérgek hatására rosszindulatú lényeg megjelenése.
2. Kozmikus elnyeletés – ami a születést kezdetét jelző méhösszehúzódásokkal kezdődik, és a szülőcsatornán való átmenet kezdetéig tart. A megélt képek nyomasztóak, melyben a „nincs kiút” életérzés vegyül bele.
3. Élet-halál küzdelem – szülőcsatornán való átmenet. Harc és küzdelem más lényekkel, szexuális orgiák megélése.
4. Élet-halál-újjászületés élménye – elkülönülés, a magzat megszületése. A transzban megélt élmény a valósággal való kapcsolat elvesztése, káosz jellemzi, majd a szerető, védelmező, táplálót Anya Istennő megjelenése.
Forrás: Integrál Akadémia jegyzete