Párkapcsolatokról I. – Függő kapcsolatok

Szerző: | nov 7, 2015 | Integrál pszichológia, Pszichológia

David Deida ismert amerikai pszicho-spirituális tanító, aki kutatásai mellett tanácsadóként, terapeutaként párkapcsolati téren ad segítséget a hozzá fordulóknak. Jelen bejegyzéseimben az ő elgondolását adom közre, mivel jelen korunkban nagyon is aktuális kapcsolati modelljét érthetően, érdekesen adja közre.
Elgondolása szerint a felnőtt párkapcsolataink révén három fejlődési szinten megyünk keresztül:


1) Függő kapcsolatok

2) Fifti-fifti kapcsolatok

3) Meghitt szövetség

 

Nézzük csak sorban, melyikről mit gondol Deida!
 
FÜGGŐ KAPCSOLATOK

HáziasszonyEz a kapcsolati felépítés volt érvényben a XX. század közepéig, és még most is sok helyen ez van, kicsit modernebb változatban.
A lényege, hogy a nő dolga a család ellátása, gondoskodás másokról, a párja részben vagy teljesen eltartja, ezzel anyagilag függésben tartva őt.

Otthon van, lemondva önmagáról a családjának él: neveli a gyerekeket, vezeti a háztartást. Ez a szolgálat sok örömet okoz számára, hisz a női lélek egyik alap tulajdonsága a másokról való gondoskodás igénye, és a kapcsolódás másokhoz. A mai modern korban a nő már lehet, hogy dolgozik, de jóval kevesebbet keres társánál, így gyakorlatilag mégis anyagi függőségben él vele, és a háztartás, gyereknevelés teljesen rá hárul.

 

Ugyanakkor sok nő közülük tudattalanul mégis dühös, dühös magára, a párjára, a családjára, hogy ebben az önalávető szerepkörben, teljesen lemondva saját igényeiről kénytelen élni. Úgy érzi, hogy egyedül nem tudna megállni a helyén, mert rámenősebbnek kéne lennie és anyagilag sem tudja eltartani a családját. Ilyen nő sosem élt egyedül, sosem tapasztalta meg azt, milyen önállónak lenni, saját lábra állni, mert amint vége tért az egyik kapcsolatának, máris beleugrott egy másikba.

Macsó férfi

Ebben a kapcsolatban a férfi a macsó férfi, aki anyagilag gondoskodik a családjáról, ugyanakkor nem éli meg saját érzelmeit, ezáltal mindig józan, akire bármikor lehet praktikus dolgokban számítani.

Ennek nem feltétlenül házasság a kimenetele, lehetnek alkalmi kapcsolatok is, ahol a férfi erőszakos, szenvedélyes, impulzív. Házasságban övé az utolsó szó, neki mindig igaza van, határozott, erőteljes, érzelemmentes, ésszerű, akire lehet támaszkodni. Ugyanakkor képtelen gyereket nevelni, a háztartást fenntartani, így ő is függésben van a nőtől, aki szükségleteit kiszolgálja. Ezáltal a két fél kölcsönösen kiegészíti egymást, ugyanakkor létük alapszükségleteiben és érzelmeikben függnek egymástól.

 

Lássuk, hogy milyen is az érzelmi életük. Intimitás, mint empátia, oda figyelés a másikra, elég sekélyes, mivel a kapcsolat önérdekre alapul, fontos, hogy mit tud adni a másik. Nem is olyan régen a házastársak magázták egymást, ezzel is fenntartva a távolságot egymástól.

Szenvedély
Szexualitásban viszont ez a távolságtartás átcsap szenvedélyes szexualitásba vagy gyűlölködésbe. Gyakori, hogy a férfi akaratát erőszakosan fejezi ki, míg a nő passzív ellenállásába vonul vagy hisztizik. Ezt a feszültséget az ágyban oldják fel, ahol a férfi ámbár nyers, ösztönös, a szex mégis érzéki és szenvedélyes.

Házas asszonyok sok éves rossz házasság után sokszor keresnek ilyen szeretőt, ahol a férfi megtestesíti a szenvedélyes hős.
 

Forrás: David Deida modellje: a függő, az egyenrangú és a spirituális kapcsolatok, 2011, Integrál Akadémia