David Deida szerint a hagyományos, függő kapcsolatokat a független felnőttek szövetségén alapuló kapcsolatrendszer követi. Miben más ez, mint az előző?
A folyamatot a nők kezdték el a női egyenjogúsági mozgalmakkal, ahol kiharcolták az egyenlő jogokat és eldöntötték többé nem lesznek a család alávetett szolgái, a férfiak nélkül is sikeresek lesznek. Eredményeként a független nő anyagilag képes megállni a lábán, vannak céljai, építi a karrierjét, harcol a saját jogaiért.
A nőket követve a férfiak is el kezdtek változni a hippi és a new ages korszakában. Integrálták a saját női részüket – megtanulták elengedni a célokat, az akaratot, és megtanultak a jelenben lenni, kimutatni az érzelmeiket. Az ilyen férfi nem tűri az alá- és fölérendelődést, az egyenlőséget hirdeti. Nincsenek határozott céljai, az áramlással halad, titkon lenézi az önérvényesítő embereket, és megveti a törtetést. Férfias oldalát, a nyomulást, versengést igyekszik elnyomni magában, ezért is haragszik azokra, akiknél ezt látja. Másrészről viszont bizonytalanabb, határozatlanabb, kevésbé magabiztos mint hagyományos kapcsolatok férfija. Szakítani akar a férfias agresszív, domináns oldallal, helyette a békét, szeretetet hirdeti. Spirituális, ezoterikus beállítódású, érdekli a Föld sorsa. Megtanul főzni, vagy étteremben étkezik, meg tudja oldani a saját ellátását, miáltal függetleníteni magát a nőtől.
Milyen is két ilyen ember párkapcsolata?
Az ilyen nő élvezi a férfiak társaságát, de nem tudja átengedni magát a férfinak. Párkapcsolatban jó eséllyel a puhány férfiakat választja ki vagy vonzza be, meggyőződése, hogy „minden férfi tutyimutyi” , és „a mai világban nincsenek már normális pasik”.
Az ilyen férfi is vágyik a nőre, de inkább független, laza barátra. „Csak lazán, semmi komoly”, vagy „majd meglátjuk, éljünk a pillanatnak, én nem döntök előre.” „Nincs szükségem egy nőre ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam.” Szüksége van a nőre, mert szexuálisan kívánja, de nő nélkül jól megvan. A függetlenség a legfontosabb!
Mind a ketten élvezik a másik nem társaságát, de nem akarják minden áron a másik felet, s nem érzik szükséges hiányát. Örülnek a független, önálló életüknek, melyet bárkiért nem akarnak feláldozni. Pont ezért nem is engedik át teljesen bele magukat a kapcsolatba, nem képesek átélni a legmélyebb intimitást, mivel az egyik részük mindig kívül marad. Kívül marad, hogy ha túl komollyá válna a kapcsolat, vagy veszélybe kerülne a függetlenségük, készen álljanak a kilépésre. Nem keverik a közös és a magán vagyont – több valószínű mind a kettőjüknek van külön bankszámlája, és egy közös, ahova egyformán ugyanannyit raknak be. Ugyanakkor más dolgokban is ügyelnek arra, hogy csak annyit adjanak, amennyit kapnak a másiktól.
Ez a kapcsolati rendszer azért alakult ki náluk, mert már van tapasztalatuk előző partnerük, vagy a szüleik révén a hagyományos, függőségen alapuló kapcsolatról, ezért minden áron el szeretnék kerülni azt.
Pont ezért a jelen korban kialakult a szingli nők társadalmi rétege, az önérvényesítő nők, független partnerkapcsolatok, élettársi viszony, gyakori a válás, és a sok partner egy élet alatt. Ugyanakkor az ilyen kapcsolatban engedékenyebbek a másik féllel, megengedik a párhuzamos kapcsolatokat. Amilyen lazán kapcsolódnak egymáshoz, ugyanolyan könnyen is engedik el a másikat, zökkenőmentes a szakításuk.
Az egyenrangú, fifti-fifti kapcsolatok emberileg nagyon szépek . Hisz fontos a másik igényeinek és szabadságának a tisztelete, támogatása. Sokkal több a figyelem mellyel egymás felé fordulnak, az őszinteség, a saját igények, érzések kifejezése, az empátia, az álarc nélküli kapcsolódás. A felek élvezik, hogy tudnak kommunikálni a másikkal, hitelesen felvállalhatják valódi érzéseiket, miközben a másik fél tiszteletben tarja indentitását, egyéniségét. Miközben ők is a másik valódi, emberi arcára kíváncsiak. (A hagyományos kapcsolatban mivel le vannak osztva a szerepek, így álarc kommunikál álarccal.)
A szexualitás viszont a nemi szerepek elsemlegesítése miatt kevésbé szenvedélyes, mint a hagyományosban, ahol a felek jobban meg tudják élni a nemi identitásukat. Sokan panaszkodnak már a kapcsolatuk legelején is, hogy a szex unalmas, nincs szenvedély és nincs izgalom.
Az egyenrangú kapcsolatok fő motivációja a feleknek önmaguknak, mint egésznek a megtalálása, a függetlenségben megélt teljesség, ahol másik féllel meg tudják osztani valódi érzéseiket egy nyílt, őszinte légkörben.
Forrás: David Deida modellje: a függő, az egyenrangú és a spirituális kapcsolatok, 2011, Integrál Akadémia